Elérkezve a Kaktuszház előterébe, ahol a medencében különböző színű tündérrózsák (Nymphaea sp.) nyílnak, a medence szélén a rovarfogó illetve rovaremésztő növények nyújtják az egyik legnagyobb élményt. A harmatfű (Drosera rotundifolia) hazánkban is honos, eldugott lápok növénye. Szétterülő tőlevélrózsát alkotó levelei kerek tűpárnákra emlékeztetnek, mert a levéllemez olyan mintha gombostűkkel lenne teleszurkálva. Ezek tulajdonképpen nyélen ülő mirigyek, más szóval tentákulumok, amelyek nedvet választanak ki. A kis cseppek hívogatólag hatnak a szomjas rovarokra, azonban az arra tévedő rovar pórul jár, mert a folyadék ragadós, nincs menekvés.  A kürtvirág (Sarracenia sp.) Észak-Amerika tőzeglápjainak rovarfogó növénye. Az átalakult levéllemez tölcsérszerű, a nyílás felett egy kis fedél látható, mely védelmet nyújt az eső ellen, különben a tölcsér alján lévő emésztőnedv felhígulna.  Talán a gyerekek által egyik legkedveltebb növény a vénusz légycsapója (Dionaea muscipula). Gyors mozgású leveleivel – melyek szétnyitott kagylókhoz hasonlítanak – specializálódott a rovarfogásra. A levéllemezek szélén szőrszerű szempillára emlékeztető nyúlványok vannak. A nyitott levél lemezén 3-3 érzékeny serteszőr található, amit ha megérintenek, a levél összecsukódik. Ha a rovar a levélre téved, a levél rázáródik, a pillák összecsukódnak, és a növény elkezdi az emésztőnedvek kiválasztását.

Délkelet-Ázsia trópusainak fákon élő növénye – a leveleinek különleges alakjáról nevezetes – kancsóka (Nepenthes sp.).
De itt láthatjuk a közel három méter magasra növő papiruszsást (Cyperus papyrus). Több mint 2000 évvel ezelőtt a növény szárának belső részéből készült az első papirusztekercs. Mellettük szintén magasba nyúlnak a cukornád (Saccharum officinarum) karcsú szárai. A cukorrépa mellett a legfontosabb cukornövény.

A rovarfogó növények mellett a látogatók a legtöbb időt a mimóza (Mimosa pudica) növénye mellett töltik el. Simogatják, levélkéi minden érintésre összezáródnak.